Aki nem járt bölcsibe, annak fájdalmas is lehet az óvodába szoktatás.
Elszakadásként éli meg mama és baba egyaránt. Néha minket, anyákat
jobban megvisel, mint a kicsit. Gyakran toporognak a friss ovisok mamái a
bejárat előtt, könnyeiket törölgetve.
Mostanában
már megengedik az óvodák, hogy a kicsi édesanyjával, fokozatosan
szokjon be, de van, ahol ragaszkodnak ahhoz, hogy maradjon ott a gyerek,
és az édesanya hagyja egyedül az óvó nénivel.
Melyik a jó módszer?
Ezt
gyermeke válogatja. Van, aki vidáman búcsút int, és csak három-négy hét
múlva kezd el lázadni, amikor rájön, hogy ez a vicces hely, ez a
második otthona lesz, kötelezettségekkel. Néha a sírós baba azonnal
megnyugszik, ahogy az édesanya eltűnik az ajtóból. De akad olyan kicsi
is, aki szomorú, és tényleg anyja elvesztéseként éli meg az első óvodai
heteket.
Milyen homeopátiás szerekre gondolhatunk ilyenkor?
Pulsatilla 15-30 CH, napi 1x5, ha mama és baba is pityergős, érzelemmel teli.
A további szereket is ebben a hígításban ajánljuk.
Ha veszteségként éli meg, szinte gyászt érez, hol sír, hol hirtelen nevetni kezd Ignatia segíthet.
Otthoni
hirtelen dühkitörések, melyek bizonytalanságból, félelemből erednek, az
oviban megfelelni vágyás a Lycopodiumot tehetik szükségessé.
Ha
a kicsi székrekedésessé válik az elfojtott érzelmek miatt, befelé
fordul, nehezen barátkozik, csendes gyermek esetén a Natrium muriaticum
általában megoldja a problémát.
Ha a gyermek agresszív, verekedős és mindenkiben hibát keres, Nux Vomica lehet a választandó szer.
Forrás: homeopatia.info.hu
Természetse gyógymódok
A lélekben nincsenek jó erők és nincsenek gonosz erők.
Csak Erő van. A nagy kérdés az, hogy mire használod az erődet? Vagyis jó ember vagy-e, vagy gonosz?
Tulajdonképpen az öregkor egyik legfontosabb kérdése: elpazaroltad-e butaságokra a kapott erődet, vagy értékes dolgokra fordítottad?
Romboltál vele, vagy építettél?
Vigasztaltál, vagy bánatot okoztál?
Gyógyítottál, vagy megbetegítettél?
Ezt jelenti az ember lelki szabadsága: egyedül tőled függ, hogy mire használod az erődet.
(Popper Péter)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése