A lélekben nincsenek jó erők és nincsenek gonosz erők.
Csak Erő van. A nagy kérdés az, hogy mire használod az erődet? Vagyis jó ember vagy-e, vagy gonosz?
Tulajdonképpen az öregkor egyik legfontosabb kérdése: elpazaroltad-e butaságokra a kapott erődet, vagy értékes dolgokra fordítottad?
Romboltál vele, vagy építettél?
Vigasztaltál, vagy bánatot okoztál?
Gyógyítottál, vagy megbetegítettél?
Ezt jelenti az ember lelki szabadsága: egyedül tőled függ, hogy mire használod az erődet.
(Popper Péter)

2012. szeptember 22., szombat

Mondókák


Őszi mondókák:
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.
Gólya, gólya, kelep, kelep;
Gólya, fecske hamar elment;
Elmúlt a nyár, itt az ősz;
Görög dinnye, török tök.

Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.

Varjú, varjú, vak varjú,
Varrjál nekem csizmát!
Megadom az árát.

Csóka, csóka, vess diót,
én is vetek mogyorót.

Gólya, fecske hamar elment,
várhatjuk a hideg telet.
Sötétben is fúj a szél,
hosszú lába földig ér.
Eresz alatt kopogtat,
ne hajolj ki, megfoghat!

Csirr-csurr, csepergő,
esik, esik az eső.
Esik eső, csepereg,
a kisegér kesereg.
Esik eső ujujjuj,
Hozzá még a szél is fúj.

Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.

Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

Nincsenek megjegyzések: